2016. május 20., péntek

20.000-es szervíz, avagy most derül ki mit is vettem

Négy hónap telt el azóta, hogy a kiszemelt R 1150 GS ADV új otthonra talált és személyemben pedig egy új büszke tulajdonosra. Négy hónap alatt ha nem is sokat, de kb. 3000 km-t sikerült belecsavarnom a vasba, bár nem vagyok rá büszke, ennek több, mint 95%-át szigorúan Budapesten. A lelkesedésem nem csökkent, minden megtett kilométerrel jobban szeretem ezt a gépet, kezdem meg- és kiismerni, óvatosan karcolgatni az ő, és ezáltal a saját határaimat is.
Úgy nagyjából 19.200 km-t mutatott a számláló mikor hozzám került a motor, így a 20.000-es szerviz elkerülhetetlenné vált. Vártam nagyon, mert amatőrként tudtam én, hogy nem csináltam rossz vásárt, de azért kíváncsi voltam egy szakértő véleményére is. Krisztiánt zaklattam, hogy mondjon nekem egy jó szerelőt, mert hivatalos BMW-szervizbe "nem volt kedvem" vinni. Nem is sokat gondolkodott, hogy kit ajánljon, csak hát emberünk majd csak májusban fog ráérni. De mivel "csak" a 20.000-es szervizről van szó, így nem nagy gond, ha kicsit túlfut a kilométer-számláló.
Többszöri egyeztetés után május 2-ra kaptam időpontot, pontban 8-kor Solymáron voltam a megadott címen. Velem együtt érkezett az egyik jól ismert autó- és motoralkatrész-kereskedő futára is, aki többek között az "én" szűrőimet és gyertyáimat is hozta.
Kínpadon az Adventure
Gyors bemutatkozás után legurultam a műhelybe, ahol azonnal "kínpadra" került az én szépségem. Elsőként az ülést és az üzemanyagtartályt távolította el a Mester, majd leeresztette a fáradt olajat. Szúrós tekintettel jegyezte meg, hogy nagyon kevés ez az olaj, ami benne volt. Sebaj, most kerül bele elég, gondoltam én...
Légszűrő ki, ja, hogy ez egy tisztítható K&N sportlégszűrő, amit azért nem dobnánk ki... Istvánt (mert így hívják a mestert) már a legelején megkértem, hogy kommentálja az ügyködését, hadd tanuljon az amatőr motoros... Persze meg is nyugtattam, hogy nem azért akarok mindent tudni és nem azért fotózok olyan szorgosan, mert a következőt én akarom csinálni. Azért igyekszem ennyire, mert 1. tanulni szeretnék, 2. kell az infó az új blogbejegyzéshez. Szóval István nem járt örömtáncot a sportlégszűrő láttán: azt mondta jó, hogy nagyobb a légáteresztő képessége, de ettől a motor teljesítménye nem nő...
Az eltávolított gyújtógyertyák
A több levegőhöz több üzemanyag is kell ám. Szép az elmélet, de nem is kellett sokat várnom állításának gyakorlati igazolására. A gyertyák eltávolítását sokatmondó hümmögés kísért: Látod? A gyertyáknak feketének kellene lenniük. Milyen színűek? Igen, fehérek. Miért fehérek? Mert üzemanyagban szegény keveréket kap a motor (megfordítva: a sportlégszűrő miatt levegőben dús keveréket). Itt aztán már olyan technikai mélységekbe mentünk, ami meghaladta a képességeimet, és sajna nem jegyzeteltem...
Szépen "kivéreztettük a masinát, a fáradt motorolaj, fékolaj és hajtóműolaj szépen eltávozott a gépből. A fékolaj feltöltésénél István egy olyan módszert alkalmaz, amit elmondása szerint nem nagyon csinálnak más szerelők, mert túl macerás. Nagyon figyeltem, de megérteni nem teljesen sikerült. A lényeg, hogy egy általam "túlfolyótartálynak" titulált kiszuperált kulacs is bevetésre került, csak hogy precízek legyünk. Gondolom a rendszer levegőmentes feltöltéséhez volt rá szükség. A fékolaj és a hajtóműolaj betöltése után jött a hírhedt
Bepillantás a boxerbe
szelephézag-állítás, ami a megfelelő szerszám és szakavatott kéz birtokában nem tűnt túl nagy feladatnak. Ez a művelet sem vett igénybe nettó 5 percnél többet. Visszakerültek a szelepfedelek, és már csordogált is a friss olaj a motorba. István mester nem egy bőbeszédű ember, de ennek ellenére sokat beszélgettünk. Próbáltam kihúzni belőle, mégis mi a véleménye a motoromról? Jó vétel volt? Nem zengett dicshimnuszokat, de szívesen hallja a tulaj egy szakértő szájából, hogy "futásteljesítménynek megfelelő az állapot". Miután minden a helyére került egy gyors izzócsere a hátsó lámpában, a hátsó fékkar állítása (az első tulaj igen nagy lábon élt plusz állítható magasságú kart használt) és készen is voltunk.  
Szerencsére csak fényezésre került a tulajdonosi büszkeség is: Mikor beindítottuk a gépet István megjegyezte, hogy "ez nagyon-nagyon szépen szól"! Krisztiánnak is ez volt az első megjegyzése a motorral kapcsolatban, szóval biztosan szépen szól.

Remélem hamarosan egy komolyabb túráról számolhatok be nektek itt a blogon.

Nincsenek megjegyzések: